Ezt az interjút a http://www.hockeyarchives.info-n találtam, 2006-ban készült Pat Cortinával, az amiens-i VB után:
Interjú Pat Cortina-val, a 2006-os amiens-i VB alatt, az utolsó (japánok elleni) meccs után.
Riporter: Van esély arra, hogy a magyar válogatott belátható időn belül feljusson az elitbe?
Cortina: Még jó pár évig az lesz a célunk a VB-n, hogy játsszunk 5 jó meccset. A meghatározó játékosaink már öregedőben vannak. Fizikailag nem vagyunk egy szinten Japánnal vagy Franciaországgal. Ez a probléma a hoki körüli viszonyokból adódik: a játékosoknak nincs szükségük tökéletes fizikumra ahhoz, hogy sikeresek legyenek, felvehetnek rossz szokásokat, pl. vannak, akik egész nyáron pihennek. Miután nincs nagy verseny, a játékosok elfogadhatatlan fizikummal is csapatba kerülhetnek.
Riporter: Átment ez az üzenet Magyarországon?
Cortina: Nem. A csapat körüli viszonyok nem igazán kényszerítik rá a játékosokat arra, hogy dolgozzanak. Természetesen ezt én is felvetettem a klubomnál az Alba Volánnál, de nem igazán tudtam változtatni a dolgokon.
Riporter: Feljövőben van a hoki Magyarországon? Az U18 kiesése a Divízió 1-ből nem fékezi ezt a folyamatot?
Cortina: Sajnos, az U18 helyzete nincs jól menedzselve, mert a Szövetség számára ez nem elsődleges fontosságú. Az biztos, hogy a Divízió 2-ben nem tudnak fejlődni, egyértelműen a Divízió 1-ben van a helyük. Van néhány fiatal, mint pl. Hegyi, akik a felnőttekkel készülnek és akiket jövőre be fogunk építeni a csapatba. Az a probléma, hogy ők nem tudnak hol bizonyítani, mivel a korosztályos bajnokságok Magyarországon nem kompetitívek. A felnőttek között ugyan minden nap tesztelve vannak a játékosok, de miután a bajnokság túl könnyű, így a játékosok rossz szokásokat vesznek fel és megelégednek azzal, hogy a rég megszokott módon csinálják a dolgokat. [a fiatalok beépítése mellett] Szintén jövőre tervezzük, hogy három játékost honosítunk: Roger Holéczy-t, aki amerikai-magyar, Omar Ennafattit, akinek édesapja marokkói, édesanyja magyar és Rastislav Ondrejcik-et, aki szlovák. Őket az Alba Volán igazolta… Ezekkel a honosításokkal időt nyerünk: úgy tudjuk beépíteni a fiatalokat, hogy közben nem esünk ki a B-csoportból.
Riporter: Itt a VB-n nagyon világos hierarchia van a sorok között, ez szándékos?
Cortina: Én jobban szeretem, ha a legjobb játékosokat eloszthatom az egyes sorok között. Korábban ezt meg is próbáltam, de kiderült, hogy ez nem megy. Így logikusnak tűnt, hogy ilyen sorokkal vágjunk neki a VB-nek. A kiváló center Holécyvel és az AHL-ben szereplő Vas Jánossal kiegészülve lesz keresnivalója a legjobb soroknak.
Riporter: Az elmúlt szezonban Ocskay Gábornak ki kellett hagynia pár hónapot szívproblémái miatt. Az ő visszatérése fontos volt az Ön(ök) számára?
Cortina: Igen. Gábor nagyon egyben lévő (komplett) játékos, aki rengeteget dolgozik és fizikálisan is rendben van. Jó srác (bon mec), ahogy önök franciák ezt mondják. Túl van a gondjain. Nagyon nagy szíve van, átvitt értelemben is.
Riporter: A magyar hokiban vannak biztató jelek. Sokat hallani a Budapest Stars-ról…
Cortina: Igen, minden kezdeményezés nagyon pozitív. 5 és fél éve vagyok Magyarországon, ezalatt öt jégpálya épült, ami nagyon fontos.
Riporter: Ki vitte Kercsó Árpádot a Budapest Stars-hoz? Most jelentették be, hogy őt jövőre Robert Spisák váltja a kispadon.
Cortina: Tényleg? Ezt nem tudtam! (...) A Budapest Stars-nál nagyobb fontosságot tulajdonítanak a játékosok fejlődésének, míg az eredményesség másodlagos. Mert ha csak a legjobbak játszanak, akkor a gyengébbek megunják és inkább abbahagyják, míg ebben a modellben több játékos marad a rendszerben.
Riporter: És a budapesti felnőttklubok, az UTE és az FTC, kezdenek újra versenyképesek lenni?
Cortina: Csak az Újpest. Másfelől azonban félő, hogy a Dunaújvárost elveszítjük, mert pénzügyi problémái vannak. Ha van egy csapat a fővárosban, az a publicitás szempontjából mindenképpen előnyös, gyakorlatilag azonban így ugyanott vagyunk. Ha a Volánon kívül csak egyetlen csapat van, az nem elég, több csapatra van szükség. De ezeknek a kluboknak a semmiből nem lesz játékosuk, vagyis kell még 10-15 év, míg az új pályák eredményeként lesz elég játékos ahhoz, hogy több klub is legyen.
Riporter: A szlovén Jesenice felvételét kérte az osztrák bajnokságba. Milyen hatással lesz ez az Interligára és következésképpen a magyar hokira?
Cortina: Véleményem szerint, ha a Jesenice elindul az osztrák bajnokságban, az az Interliga végét jelenti, máshol kell ellenfeleket keresni, például Lengyelországban. Csak a magyar bajnokságban indulni nem lehetséges, ennek nincs semmi értelme.
Riporter: Volt-e hozadéka annak, hogy az elmúlt szezonban NHL-es játékosok is játszottak Magyarországon?
Cortina: Inkább reklámértéke volt ennek. Aki egy kicsit is ismeri Budapestet, az tudja, hogy ezek a játékosok nem játszani, hanem elsősorban szórakozni jöttek. De ez természetes, ezen felül fontos volt a magyar hokisoknak, hogy ilyen szintű játékosokkal játszhattak.
Riporter: Ismeri az olasz és a magyar jégkorongszövetséget is. Melyik biztosít nagyobb függetlenséget?
Cortina: A magyar szövetségben gyakorlatiasabbak, bár talán kevésbé erős, kisebb a súlya, mint az olasz szövetségnek. A döntéshozatali folyamat nem olyan hosszú. Ha megvannak az eszközök hozzá, Magyarországon azt teszik, amit kell. Olaszországban az eszközök megvannak, de ahhoz hogy csinálni lehessen valamit, meg kell nyerni a politikusok többségének a támogatását.
Riporter: Figyelemmel kíséri, hogy mi történik mostanság az olasz hokiban?
Cortina: Nem, nem nagyon. Olaszországban élek, Val di Fassa-ban, de őszintén szólva csak a foci és a Milan érdekel…
Riporter: Úgy tűnik, hogy Alvise di Canossa (a Milan elnöke) és Nilo Riva (az Alleghe elnöke), akik korábban élesen ellentétes álláspontot képviseltek, a liga-projekt kapcsán együtt tudtak működni. Ön szerint ez pozitív?
Cortina: Ha ez valóban így lesz, az nagyon pozitív. De én 1988-ban érkeztem Olaszországba és az idő alatt csak egyetlenegy dolog nem történt meg: hogy az egész olasz hoki az olasz hoki javáért dolgozzon. Már 20 éve folyamatosan ugyanazokkal a problémákkal küzdünk.
Riporter: A Pontebba megnyerte a másodosztályt és felkerült az első osztályba. Sokat jelent ez az olasz hoki számára?
Cortina: Örvendetes, hogy egy újabb régió képviselteti magát az első osztályban, de nem biztos, hogy valóban játszhatnak is ott. A Pontebbának már a másodosztályban is problémái voltak azzal, hogy a többi klubbal elfogadtassák az indulásukat és hogy vállalják az ezzel járó utazási költségeket.
Riporter: Olaszországban vannak jégpályák, amelyekből azonban nem sokat profitál az olasz hoki. Magyarországon milyen jégpálya-fejlesztési elképzelések (erőfeszítések) vannak?
Cortina: A szövetség nagyon aktív ezen a területen, különösen a főtitkár, Kovács Zoltán, aki rettenetesen sokat tesz azért, hogy új pályák épüljenek. Egy csomó lehetőség van, amelyeket Olaszországban is átvehetnének. Magyarországon a válogatott elmegy ezekre a helyekre játszani a fiatalokkal, a szövetség segít a szervezésben és aktívan részt vesz a hoki fejlesztésében.
Riporter: Folytatja megbízatását Magyarországon amíg ezek a fejlesztések meg nem hozzák a gyümölcsüket?
Cortina: Nagyszerű két és fél évet töltöttem Magyarországon, ahol egy egyszerű és gyakorlatias világra bukkantam. Az emberek mindenben segítenek, könnyű dolgozni. Mindig gondolni fogok a magyar hokira. Ugyanakkor meg is kell élnem valamiből. A válogatott egy évben négy hetet van együtt, ebből én és a kislányom nem tudunk megélni.
Riporter: A Volánnál befejezte?
Cortina: Igen, ott minden nap nagyon keményen dolgoztam. 3 bajnokságot nyertünk, a csapatban azonban nincsenek fiatalok, elértünk egy ciklus végére. Ilyen feltételek mellett, egy új ciklus elindítása két módon történhet: vagy kicserélünk 10-12 játékost a keretben vagy lecseréljük az edzőt. A magyar viszonyok közepette az első lehetőség ki van zárva, mert az ellenfeleknél nincsenek használható játékosok. Ez azt jelenti, hogy az edzőváltás a lehető legbölcsebb döntés a Volán számára.
Riporter: Erre a VB-re megerősítette a szakmai stábot Diego Scandella-val, a Lugano juiorjainak edzőjével.
Cortina: Igen, ő kolléga és barát egyszerre. Félreértés ne essék, nem barátokkal akarom körülvenni magam, hanem olyasvalakit kellett találnom, aki hajlandó lényegében önkéntes alapon is dolgozni. Mert Magyarországon az egyik legnagyobb probléma, hogy nincsenek jól képzett edzők.
Riporter: Mi hiányzik az ott dolgozó edzőkből leginkább?
Cortina: A cseh és szlovák edzők a technikát fejlesztik, ellenben a taktikában, a csapatjátékban és a fizikai felkészítésben óriási hiányosságok vannak.
Riporter: Ön szerint milyen nemzetiségű edzőkre lenne most szükség?
Cortina: Nem nagyon ismerem a skandinávokat, de azt hiszem, Finnország felé kellene orientálódni. Elég, ha megnézzük, mit csinált Szlovénia [ahol az interjút megelőző 2 évben finn szövetségi kapitány volt], ami Magyarország számára reálisan követhető példa lehet. Feltételekben és szintben nagyjából azonos helyen van a két ország, láthatjuk, hogy a szlovénok jó úton járnak.
Riporter: Akkor Ön most éppen klubot keres, elképzelhető, hogy visszatér Olaszországba?
Cortina: Dolgoztam Olaszországban és maradhatnék is, hiszen az egész családom itt él és nagyon hiányzik a kislányom. De versenyképes csapatot kell keresnem magamnak, amelyik valamilyen címért száll harcba, mert Olaszországban sok olyan klub van, amelyik megelégszik az 5-6. hellyel. 42 éves vagyok, túl sok tűz van még bennem, nem elégedhetek meg középszintű csapatokkal, kivéve ha van terv arra vonatkozóan, hogy a csapat 4-5 éven belül az élre akar kerülni.
Riporter: És mi a véleménye a francia hokiról?
Cortina: Vannak jó és technikás játékosok, izgalmas meccsre van kilátás, meglátjuk, mennyire lesznek hatékonyak. [Az interjú a Franciaország-Németország meccs előtt készült]
2006 április 30. Marc Branchu
